A kietlen keleti síkságon, a Szabad Szelek földjén, kövér füstoszlop szállt fel egy falu belsejéből. Amint a nap lassan nyugovóra tért a nyugati hegyek mögött, egyszerre feltűntek a füstfelhők nyomán a terebélyes, vörös lángok. Egyre sötétebb lett, és a faluhoz közeledve úgy tűnt, mintha lángszínű ördögök marcangolnák a nádtetős vályogházakat. Az első háztól pár száz lépésre a tűz fénye elvakította a Vándort. Orrát az égett hús szaga csapta meg, szemét, s tüdejét a füst marta.
Amint lassan a sikátorokat fürkészve lépdelt a lángoló házak közt, tompa hangok ütemes zaja ért el fülébe. Az egyik mellékutcából nyerítést hallott majd megfordult, mire egy lovas vágtatott elé.
- Félre halandó! - kiáltotta a lovas, ki hegyi állatok prémjét, s fején egy hatalmas ragadozó koponyáját viselte sisakként, és oldalán hatalmas meztelen kard lógott.
A vándor egy lépést sem tett. Se a barbár, se a sikátorok felé. Egyszerű vászonruhát viselt, szakadt és kopott öltözéket, s arcát csuklya fedte el a kíváncsi szemek elől.
- Nem hallod, átkozott, kotródj innen, vagy felkoncollak! - ordított a barbár. Talán azt gondolta, hogy álruhás herceggel van dolga, ki arannyal váltja meg életét, s ezért rá akart ijeszteni. Fenyegetően előrántotta kardját, melyen a lángoló házak fényében megcsillant a Vér. Emberek vére.
A vándor nem mozdult. Halkan ismeretlen nyelvű szöveget mormolt. Arca helyén, a csuklya árnyékában két fénypont tűnt fel, egyre élesebb fényt árasztva. A barbár megdermedt a félelemtől. Semmivel sem találkozott, mit le ne győzött volna, se férfi, se nő, sem állat nem győzte, nem győzhette le, nem sebezhette meg vérben fürösztött testét. De tudta eljön a nap, mikor eléri a Végzet. Valami, ami mindenkit elér egyszer. Úgy remélte, dicső módon, csatában esik el, s jut el a Helyre, hová hite szerint az elesett hősök jutottak el. Arcát sebhelyek borították kegyetlen csaták emlékeként. Nem félte a kardot, se a nyilat, sem a tüzet. Csak a bölcsek meséiben hallott arról, min nem kerekedhet felül a legbátrabb harcos sem...
- Mágia - szólt a félelemtől remegő hangon.
A Vándor szemei egyre fényesebben égtek, a barbár az eleven poklot látta viszont vakító fényükben. Bár a nap fényével vetekedtek szemei, a Vándor arca az éj sötétjébe borult.
A barbár csak a lova ijedt ágaskodásától tért magához. Sok szörnnyel nézett már szembe, de mit most látott, a hidrák nézésével vetekedett, kik kővé dermesztették azt, ki a szemükbe nézett.
- Átkozott... ÁTKOZOTT!!! - ordította, megsarkantyúzta hatalmas éjfekete telivér lovát, magasba emelte pengeéles kardját, melyről még szemerkélő esőként hullt a Vér, emberek vére. Minden erejét megidézve, karja minden izmát megfeszítve sújtott le. A Barbár a Vándorra.
Már szinte érezte, hogyan hatol a puha húsba kardja pengéje, hogyan zúzza össze az ellenfele csontjait, már látta maga előtt, ahogyan beborítja őt az összeroncsolt testből felszökő vér.
A pillanatot végtelennek élte meg, s már-már öröm töltötte el kőszívét, amint a penge egyre közelebb került a szakadt ruhát viselő ellenfeléhez, ki meg sem mozdult.
S amint testét érné a halálos csapás, egy szempillanás alatt, még mielőtt megsértette volna a vértől mocskos kard pengéje, a Vándor köddé vált, eltűnt, akár a lángoló házak füstje az Éj Sötétjében.
A barbár ismét megdermedve állt és azt hitte ellenfele a semmibe veszett. A fájdalom jéghideg tőrként hasított testébe, megsarkantyúzta lovát, de az holtan esett össze a hatalmas barbár alatt, kinek élettelen teste a vereség tompa hangját harangozva hullt a lángoló falu vértől és szennytől mocskos utcájára. Hátán vérző seb hirdette a barbár utolsó csatájának emlékét, de semmilyen fegyver nem volt testében, sem hatalmas pöröly, sem barbár csatabárd, s az amazonok nyilai sem fúródtak hátába.
Csak a szakadt vászonruhát viselő Vándor állt a barbár vértől és bortól bűzlő hullája fölött. Keze tűzben lángolt, mely olyan fekete volt, hogy körülötte az Éj Sötétje is úgy tűnt, mintha a Nap Fényében fürdött volna.
Kinyújtotta jobb kezét a halott fölé, majd balra húzta el fölötte. S a barbár óriási teste megfordult.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.